Test

test

“A test soknyelvű lény. A bőrön, a mélyebb izomkötegeken és a húson át jegyzi meg mindazt, ami körülötte zajlik… A test emlékezik, a csontok, az ízületek emlékeznek.. Az emlékezet magukban a sejtekben raktározódik el képek és érzések formájában. A test, azok számára, akik értik, a rosettai kőhöz hasonlatosan az adott, az elvett, a remélt, a begyógyult élet eleven könyve…!”

 

Diabolo

fa

Tudtad…
…hogy a szimbólum „etimológiai” és metafizikai ellentéte a diabolo, ami az ördög neve, s azt jelenti: széttörő, szétszedő? Etimológiai is, mert a görög szümbolon szó azt jelenti: összevetni, egyesíteni, míg a diabolo a “szétvető“. Az ördög tehát azt az erőt képviseli, szimbolizálja a világban, amely a hasadást kelti, ellentéteket hoz létre, míg a szimbólum a két-séggel szemben az egy-ség felé mutat. Minden egyes szimbólum megértésével az egység, önmagunk elveszített, eredeti teljessége felé teszünk egy lépést…

“A látvány az új évezred szimbóluma lehetne: egy ember a digitális megváltás útján, rendkívül közeli rokonságban az első emberszabásúval, akit a tűz fénye nyűgözött le hasonlóképpen. Csodáljuk azt, ami bármikor elpusztíthat minket.”
Greg Iles

Symbolon jóga

Sok helyen olvashattunk már róla, s így tudjuk jól, hogy érzelmeink hatnak légzésünkre és hogy ez fordítva is igaz. Így tudunk fenntartani egy számunkra ismerős, otthonos minőségű érzésvilágot, létezési módot.

Amennyiben jelenlévő érzéseink negatívak, légzésünk felszínesebb, kapkodóbb lesz, s ha ez hosszabb időn keresztül fennálló folyamat, oxigénhiányos állapotot eredményez testünkben. Amikor csökken szervezetünkben az oxigén mennyisége, szinte azonnal elveszítjük a lelki egyensúlyunkat. Ezt hívjuk szorongásnak. A szorongást gyakran követi a légszomj és a tehetetlenség érzéseinek keveredése. Általában tehát az ember kemény helyzetben szorongani kezd, ezután levegő után kapkod, s mindez után jön a tehetetlenség érzése. Ám elég egy megélt, számunkra kemény helyzetnek minősülő szituációt csak felidézni is, a helyzethez kapcsolódó és kialakuló érzések ugyanezek lesznek.

Ezután afféle rugdalódzás, birkózás következik, amikor az ember megpróbál valamit tenni a kialakult szorongató és tehetetlen helyzete ellen, mivel már annyira nincs levegő… Ebben a küzdelemben az ember az izmait kezdi el használni, megfeszítve azokat azért, hogy kevésbé fojtogató helyzetben legyen, s hogy kicsit több levegőhöz jusson. Ha a levegőhöz jutás erőfeszítései, küzdelmei nem eredményesek, jön a levertség, a reménytelenség és a depresszió állapota, majd ezt követi a pánik és a teljes kimerültség.

Az izmok használatánál a test bizonyos helyeken megfeszül. Ha a helyzetet nem tudjuk feloldani, az izomfeszültség állandósul, mivel az izmok egy idő után elfelejtik eredeti, s ellazult tónusukat (szenzomotoros amnézia, röviden SMA). Fizikai testünk intelligens, minden sejtje emlékezik, s így minden feszültséget és izommerevséget megőriz. Az állandósult izommerevséget hívjuk blokknak vagy energiablokknak, ahol a fizikai testet is éltető energia, más néven prána áramlása gátolt, akadályozott.

A jóga ászanáival, testtartásaival, a hozzá kapcsolódó, s vele szinkronban történő légzéssel, vagyis pránajámával rendszeres gyakorlás révén segít kioldani az energiablokkot, a testben őrzött feszültségeket, s így energiát szabadít fel. Mivel a jóga egyik eszköze, s célja a test, a légzés és majdan a gondolatok és az érzelmek tudatos irányítása, az így felszabaduló energiát is immár tudatosabban használhatjuk fel életünk olyan területeire irányítva, ahol erejével minket segít és szolgál.

Szimbólum

…hogy a szimbólum/symbolon – görög szó, amely a szümballein, “valamit egyesíteni, egymáshoz vezetni, összeilleszteni” igéből származik? A szüm azt jelenti: össze, a bolon pedig: tenni, illeszteni. Vagyis a szó első fele egyesítést jelent, míg másik fele megerősíti az egyesítés folyamatát. Eredetileg egy fából, fémből vagy bőrből készült kettétört tárgy két felét jelentette, amit a cél vagy egyezség megvalósulásakor össze lehetett illeszteni, egyesíteni. Barátok vagy üzlettársak cserépdarab, agyagtál, gyűrű vagy pénzdarab kettétörésével – illetve újra összeillesztésével – jelölték meg, pecsételték meg összetartozásukat. Olykor a két részt különböző embereknek adták, akik egymást nem ismerték, de mindketten tudták, hogyan kereshetik és találják meg a másik felet, amelyek összeillesztésükkel váltak bizonyító eszközzé: a két elem, mint ismertető jegy csak együttesen volt érvényes. A szimbólum így a beteljesedés, a megoldás, a hazatérés, a jóvátétel vagy a hírhozó hitelességének kifejezője lett. A szimbólum is mindig két részből áll és csak együttesen hordoznak jelentést: ez leggyakrabban egy látható kép, s mögötte a hordozott, láthatatlan üzenet, amelyeket egyesíteni kell, magunkban, hogy felismerjük lehetőségeinket, s mi is egységesebbé váljunk.

Megújuló energiaforrásaink: a szimbólumok

Korunk egyik legfontosabb kérdése az energiaválság megoldása. Ezen múlik a jövőnk. Nyilvánvaló, hogy a természet folytatódó kizsákmányolása nem vezet célhoz, ettől elválaszthatatlan az a fajta, háborúkban tetőző hozzáállás, ami nem csak a természet és a többi élőlény jogait nem veszi figyelembe, hanem embercsoportok, népek között is konfliktust gerjeszt, mindezt – joggal mondhatjuk leegyszerűsítve – az erőforrások birtoklásáért. Vagyis területért, vízért, nyersanyagokért, sőt akár az emberi erőforrásokért, beleértve a fogyasztóképességet is.

Az energia hagyományos megközelítésével szemben egyre nő az igény arra is, hogy alternatív energiaforrásokat használjunk. A gazdasági folyamatok az analógiás szemlélet alapján rendszerint párhuzamba állíthatók az attól látszólag független lelki folyamatokkal is. Nem véletlenül: erre is vonatkozik a hermészi axióma (amint fent, úgy lent, valamint továbbgondolva: amint kint, úgy bent), avagy a makrokozmikus, a világi és a mikrokozmikus, a benső emberi folyamatok egymást tükröző, egymástól elválaszthatatlan mivolta.

Nem véletlen tehát, hogy felerősödött a világban az igény a tudati vagy lelki energia hatékony felhasználására is. Egymást érik az önfejlesztő kurzusok, sorban jelennek meg a siker receptkönyvei. Lehet tudni, hogy nem csak agyi kapacitásunkon teljesítünk messze alul, hanem rengeteg energiát fecsérlünk hibás beidegződések, sémák, automatikussá vált negatív programok fenntartására, s egyáltalán, nem jól bánunk benső erőforrásainkkal.

A fő kihívás abban rejlik, hogy nem tudjuk, hogyan férjünk hozzá mélyen nyugvó energiatartalékainkhoz. Hogyan aknázhatjuk ki, hol állítsuk fel a lelki fúrótornyot, s mi legyen ennek a szerkezete, módszere?

Ahogy a Föld is önmagában egy bölcs rendszer, egy élő egész, úgy mi is sokkal gazdagabbak, többek és tágabbak vagyunk, mint aminek a hétköznapokban megéljük, tapasztaljuk magunkat. Mi is egy teljes, összefüggő, gazdag és bölcs egész részét alkotjuk, amely ráadásul mindvégig tisztában van azzal, hol tartunk, s mivel mozdíthatná előre a fejlődésünket, kiteljesedésünket. Jelzéseket is küld, folyamatosan, csakhogy mi már nem vagyunk fogékonyak ezekre a jelekre, annyira megszokottá vált, hogy kifelé, pusztán az érzékszervekkel tapasztalható világ felé irányul a figyelmünk. Ezek a jelek lennének azonban a mi erőforrásaink.

Hogyan is? Úgy, hogy kapcsolatot teremtenek benső világunkkal. Első lépésben kellő érzékenységgel és tudatosan kell törekedni arra, hogy komolyan vegyük: „jelbeszéd az életünk”, hogy észrevegyük a jeleket, amelyeket azután önmagunkra vonatkoztatunk. Ekkor valami szokatlan történik, új bontakozik ki bennünk. Túllépünk addigi határainkon, kilépünk a megszokások hatalmából és átengedjük magunkat egy magasabb erőnek, ami tapasztalhatóan elkezd működni bennünk. Olyan érzés ez, amihez hasonlót akkor élünk át, amikor ihletett állapotba kerülünk. Ha engedjük, hogy ez a nálunknál hatalmasabb és bölcsebb késztetés vezessen minket, bekövetkezik az a fajta katarzis, amelynek megvilágosító fényében egyszeriben többé válunk. Megszületik a megoldás, elér hozzánk az anyagi világon túlról, egy megfoghatatlan életerőtől az üzenet, s egy pillanat alatt teljesebbek leszünk, s jobban látjuk a lehetőségeinket, mint korábban.
Mindehhez nyitottság, alázat és idővel tapasztalat kell. Megvalósul az, amire létezésünk irányul: meghaladjuk magunkat. Áttörünk megszokott működésünk korlátain, magasabb szintre lépünk életünk minősége és tudatunk szellemi foka szempontjából.
A szimbólum jelentése szerint az, ami összeilleszt. Egyesít: végső soron önmagunkkal. Azzal, ami lehetőség bennünk. Tudatosabbá tesz. Ráadásul ez újra és újra megtörténhet. Ezért megújuló energiaforrásaink a szimbólumok.
Csörgő Zoltán